Balatoni emlékek és Csopak 2011 nyarán

Életem eddigi 39 és fél éve alatt többször nyaraltam a Balatonnál. Ezek a nyaralások főleg a fiatalabb éveimre estek. Abban a szerencsében volt részünk, hogy Apu keresztapja Balatonfűzfőn lakott. Ezt a kapcsolatot kihasználva több nyarat töltöttünk nála. Túl sok emlékem ezekről a nyaralásokról nem maradt, elég kicsi voltam, de arra emlékszem, hogy már akkor is nagyon szerettem a Balatont. Sőt az esti fürdőzésekre is emlékszem, amikor a strand kerítésén másztunk át, hogy megmártózzunk az esti Balatonban...A veszprémi állatkertet is megnéztük egy ilyen nyaralás során, bár túl sokra nem emlékszem, de Böbe majom történetére igen. Sajnos Béla bácsi már régen meghalt, így rokoni-ismerősi szálak már nem kötnek a Balatonhoz..
Szüleim a 80-as években Miskolc egyik nagy vaskohászati gyárában dolgoztak, mely rendelkeztek vállalati üdülőkkel a Balaton parton, a gyerekek részére minden évben turnusokban üdüléseket szerveztek. Így nyaraltam én néhányszor Fonyódon és Fonyódligeten. Leginkább a fagyizások maradtak meg benne, hiszen Miskolcon akkoriban néhány alapízből állt a kínálat, ott viszont különleges fagyikat is ehettünk pl. mák, rizs stb. Volt aki 10 gombócot is megevett egyszerre. Én biztosan nem, mert mostanság még 1 gombóc is kifog rajtam.
Majd a gimis éveim alatt a suli balatonfegyvesi táborában nyaraltam, amiből végülis szintén csak a Balaton iránti vonzalom maradt meg emlékként.
Ezt követően kimaradt néhány év. Dolgozni kezdtem városunk egyik kórházában orvosírnokként (ami nagyjából adminisztratív munkákat foglal magába). Úgy adódott, hogy a főnököm aktív szervezőként-rendezőként több alkalommal magával vitte a dolgozóit néhány orvoskongresszus lebonyolítására, és persze köztük voltam én is, mint fő számítógép-tudor. Ezek a kongresszusok Balatonfüreden illetve Siófokon kerültek megrendezésre. Az itt töltött napok főleg munkáról szóltak, de volt lehetőségünk fürödni a Balatonban.

2011 - Csopak

Aztán több mint 10 Balatonmentes év következett, viszont most augusztus 4-én családostul elutaztunk Csopakra.
Ezt a nyaralást én szerveztem, igénybe véve munkahelyem kínálta szálláslehetőséget. Bár az indulás előtti hetek elszomorítottak, hiszen szinten mindennap eset az eső. Nagyon készültünk, a csopaki webkamera kedvenc netes oldalunk lett. Alig vártuk az indulást, főleg Tomika, a nagyobbik fiacskám.
Végre eljött a nagy nap, autómentes családként vonattal utaztunk, Bp-i átszállással. Sajnos a Keletibe szakadó esőben érkeztünk, és így bumliztunk át a Kelenföldi pályaudvarra. Esőben érkeztünk meg Csopakra és vergődtünk el az üdülőbe.

Innentől kezdve minden jóra fordult, elállt az eső, kisütött a nap, és a nyaralásunk 7 napja alatt szinten végig jó idő volt, igaz esténként aztán néha viharos szél jelentkezett, de reggelre már nyoma sem volt.

 Nem tudtunk betelni a Balatonnal, Csopakkal, a stranddal -ami gyönyörű, rendezett, igazi nyaralóbarát hely.

A strandra mindennap kimentünk, többször szinte az egész napot itt töltöttük. Ha más programot szerveztünk, akkor pedig este. Az üdülőben kaptunk Riviéra kártyát, amivel kedvezményes jegyvásárlásra is volt lehetőség rendes nyitvatartási időben. Azontúl és rossz idő esetén viszont a strand szabad strandként működik.

 A balatonfüredi Aquaparkra a neten bukkantunk rá, és már otthon elterveztük, hogy ide mindenképpen elmegyünk az egyik meleg napon. Így is tettünk, viszont az ára elég borsos volt (szerencsére ez nem ért meglepetésként, mivel a már korábban olvastunk róla), a csopaki strandbelépő 10-szerese (!?!!!).  Végülis a gyerekek élvezték, én nem varázsolódtam el annyira tőle, de azért elvoltam. Szép helyen van, számtalan csúszda, élménymedence váltogatja egymást a területen. Nekünk főleg a hullámmedence jött be, a fiúk nehezen tudtak elszakadni, viszont a csúszdák közül csak egyet próbáltunk ki, a vad folyót, ahonnan dupla úszógumival lehetett lecsúszni. A többihez nem voltunk elég bátrak...Mindenesetre jól eltelt a nap, és tényleg kár lett volna kihagyni.

Az aquaparkozást egy balatoni hullámfürdős nap követte. A közepes, de meleg szél hullámfürdővé varázsolta a vizet. A gyerekek nagyon élvezték, nem kellett várni az időzített hullámzásra, szuper volt és persze jóval olcsóbb is. Zsombi a felfújható cápájával lovagolta meg a hullámokat.

A másik nagyon kirándulásunk a Veszprémi Állatkert felfedezése volt. Bár gyerekkoromban jártam már itt, de emlékeztem arra, hogy ennyire szép helyen: két hegy által közrefogott völgyben.

Veszprémbe teljesen beleszerettem, nagyon szép város, régies polgári jellegű házaival, meredek, kanyargós utcáival.

A gyerekeknek pedig az itteni McDonalds jött be nagyon. Miskolcon több is van, de ez sokkal szebb (lehet egy gyorsétkezdére egyáltalán azt mondani, hogy szép??), a terasza nagyon hangulatos, a csúszdája gyerekbarátibb, na és a colát mindenki saját magának adagolja, ami szintén elvarázsolta a fiúkat.

Az állatkertig a busz pályaudvarral jó sokat gyalogoltunk, de megérte, mert gyönyörű utcákon mentünk végig, ami elértünk a kapujához. Bár az állatkertből nem hiányoztak a gyerekcsalogató árusok, és így két állatkertes pólóval és néhány aprósággal megrakodva kezdtük utunkat. A gyerekek nagyon élvezték, főleg a kölyökdzsungel játszóházat, és az ötletes játszótereket. Sok különleges állatot láttunk.

Jól eltelt az itt töltött néhány óra. Visszafelé egy kicsit megáztunk, de estére rendeződött a helyzet, és persze lelátogattunk a Balaton partra.

 

Hazaindulásunkat megelőző napon sétahajókázni mentünk, bár én izgultam, mert igencsak sötét felhők gombolyodtak az égen, és a szél is fújdogált, de a végén rendben volt a dolog. A gyerekek unták egy kicsit a körbehajózást.

Hajnalban erős szél hangjára ébredtem, viszont néhány óra múlva, amikor a reggeliért mentem a közeli boltba, már békésen sütött a nap, gyönyörű volt a reggeli Balaton.

 Aztán elérkezett a búcsú, összecsomagoltunk és útnak indultunk egy kis balatonalmádii kitérővel, mivel az Öcsém kislánya, Lilike ott nyaral, és Zsolti egy kis gyereklátogatással vállalta a hazafuvarozásunkat.
Nagyon jó volt ez a hét, sajnos gyorsan eltelt, de elhatároztuk, hogy valószínűleg jövőre is idejövünk. Még most is a Balaton "varázsa" alatt állunk, és bár csak 3 napja vagyunk itthon, de Csopak már most nagyon hiányzik....