Marokkói tuli és egy új szerzemény

Az elmúlt hónapokban jócskán elhanyagoltam a blogolást: nemcsak az írást, de az olvasgatást, nézelődést is. Időm is lett volna rá, de elcsábított a net: mintanézegetéssel, -gyűjtögetéssel, keresgélős játékokkal pazaroltam el az időmet.

Még azt sem mondhatom, hogy nem lett volna mit mutatnom, mert azért öltögettem egy kicsit. A marokkói tulipánomnak majdnem a felével elkészültem.

Nem mondanám, hogy szeretem hímezni. Régen egy e-bay-s licitem tettem szert erre a készletre. A vászna egyenletlen szövésű DMC-vászon, szörnyű rá hímezni. A keretrész halvány bézses-sárgás részének hímzése pedig nagyon unalmas, de már majdnem készen vagyok az egyik mintaívvel, már csak a másik (a minta fele) van hátra. A kép elég bénán sikerült, életben a keretrész egyenes, nem görbül, de  a férjem fotózta, és neki nem jutott eszébe megigazítani....

Ezt Joan Elliott mintagyűjteményt hónapok óta szerettem volna megvenni, valahogy szerelem volt első látásra. Legalább 10 licitet vesztettem el, még talán szerencse is, mert igencsak elszálltak az árak. Aztán végül találtam néhány buy it now-s vételt, és megvettem. Igaz, az eredetinél dupla áron + persze a postaköltség, de nem bántam meg. Azóta többször lapozgattam, tanulmányoztam, és ha elkészül a tulim, hozzálátok valamelyik tündérhez.

Végül egy kis jó nyári hangulat a két héttel ezelőtti strandolásunkról, azóta csak szeretnénk menni, de az időjárás nem akar kedvezni. Izgulunk is, mert 4-én utazunk Csopakra 1 hétre, de mi lesz velünk, ha csak az esőt és a borult eget - emellett persze a hullámzó Balatont - nézegethetjük majd.