Félig-meddig Toszkán kendő, napraforgók és egyebek

Régóta foglalkoztatott a kendőkötés-gondolata, aztán végül belefogtam Ercsu Toszkán-kendőjébe.
Az első mintarésszel egészen jól boldogultam. Ott követem el igazán a bakit, hogy 4 sorral többet kötöttem belőle, és ez teljesen felborította a következő mintarész szemszámát, pedig elvileg nem kellett volna, de valószínűleg elszámoltam valahol. Hiába bontottam le 3-szor a leveles rész első néhány sorát, hiába számoltam át többször is a mintát (még szemenként le is írtam magamnak), de valahogy nem akart sikerülni. Végül a levelek felső részénél már nem számolgattam, úgy kötöttem, ahogy a szemek adták magukat.... A végeredmény nem teljes olyan, mint az eredeti kendő, de azért én nagyon szeretem. Olyan kis málnafagyi-színű fodros-bodros kendő lett belőle, mivel a blokkolásig még nem jutottam, viszont nem volt megfelelő nyakmelegítőm, így bekerült a nyakamba.

A hibái ellenére nagyon szeretem, és a kötését is végig élveztem, olyan megnyugtató volt.
Nagyon tanulságos volt számomra ez a kendő:
- Az, hogy valaki jó régen (közel 27 éve) meg tanult kötni és két évtizedig aktív kötő volt, az nem jelenti azt, hogy sok évnyi kihagyás után is egyből közép nehéz csipkemintát kell választania...
- Jobb, ha nem variálgatunk a sorok számával komoly átgondolás nélkül, mert a végén belebonyolódhatunk a mintába (főleg csipkemintánál), annak ellenére is, ha az illető kötő a munkahelyén leginkább számokkal foglalkozik.
Na de mindez lényegtelen, mert nagyon szeretem a kendőmet, és ezer köszönet érte Ercsunak a leírásért. Már alig várom, hogy egy másikba kezdjek, de előtte befejezem a napraforgókat és még egy pár apróságot...

Ha már a napraforgókat emlegettem, itt tartok most. Már nem sok hiányzik....

Nemrég betévedtem egy könyvesboltba, és hazajött velem ez a könyv.
Elkezdtem olvasni, és alig tudtam letenni (de más dolgaim nem hagytak olvasni).
Igazi nőcis regény, van benne majdnem elvált, de előtte megözvegyült nő két rakoncátlan, marakodó fiúcskával, barátnők, hírességek, angol kisvárosi emberek... de nem ezért írok róla, hanem azért, mert ez egy "kötős regény", olyan mint a gasztroregények, de mindez kötésre lefordítva. Ugyanis a főhős életében fontos szerepet tölt be a kötés: fonalbolt tulajdonosa lesz, beindít egy kötőkört, és ő is gyakran kötöget. Többször kerülnek szóba a fonalak és minden más, ami kötéshez kapcsolható. Szóval aki szeret kötni, annak bizonyára tetszeni fog, én nagyon szerettem. Alig várom a folytatást, angolul már megjelent, de magyar megjelenésről még nem találtam infót.